Narkolepszia

A narkolepszia szindróma egy ritka alvászavar, előfordulása kb. 0,02-0,03% a népesség körében, de rengeteg veszélyt rejt magában, és igen sok szenvedést okoz. 

Hátterében részben genetikai okok, részben autoimmun mechanizmus  valószínű.

Fiatal felnőtt életkorban, vagy gyermekkorban jellemző a megjelenése. Egyike a legkésőbb felismert és diagnosztizált betegségeknek. Az első panaszok és a felállított diagnózis között eltelt több, mint 10 év. 

 

Négy tünet jellemző, de általában egy időben nem mind a négy van jelen. Az első tünet a  rohamszerű elalvás, leggyakrabban valamely monoton cselekvés közben (akár autóvezetés közben is!), a második tünet az úgynevezett kataplexia, amikor a páciens szintén hirtelen, rohamszerűen, tónustalanul összeesik, majd nem képes mozgatni végtagjait, vagy legalábbis izmai nagy részét. Ekkor is regisztrálható alvástevékenység az EEG-n, de a beteg általában tudatánál van és megéli lebénultságát. Ez a tünet leggyakrabban valamilyen érzelmi szempontból fokozott helyzetben jelenik meg. A harmadik tünet a fent említett bénultság elalvás előtt, vagy ébredés után. A negyedik tünet az elalvás, illetve felébredés körüli hallucinációk (érzékcsalódások: víziók, hanghallások stb.) megjelenése.

A narkolepszia szindróma diagnózisa alváslaboratóriumi vizsgálathoz kötött, amely részben poliszomnongráfiás vizsgálatból, részben nappali többszöri alvás látencia mérésből, ún. MSLT (multiplex sleep latency test) áll. Egyedüli specifikus tünete a kataplexia, amely azonban egyes epilepsziás rosszulétekkel keverhető. 

A jellemző napközbeni aluszékonyság, vagy ellenállhatatlan alvás késztetés, mint tünet kizárólag kielégítő időtartalmú alvás, és más alvászavar kizárása esetén fogadható el. 

A betegségre jellemző csökkent likvór orexinszin szint vizsgálata Magyarországon nem elérhető. 

A narkolepszia szindróma tünetileg jól kezelhető betegség.

Nyomtatás E-mail